Következő ajánlott saját termesztésű növényünk az örök favorit: a Keleti tuja.
Nagyon jól érzi magát száraz, meleg helyen is. Hosszú idő óta a kertbarátok körében népszerűsége töretlen örökzöld díszértéke és kis igényei miatt.
Thuja (Platycladus) orientalis / Keleti tuja vagy Életfa
A ciprus félék családjába tartozó cserje, vagy kisebb termetű fa. Maximális magassága – termőhelytől függően – 4-8 méter.
Lombozata örökzöld, ágrendszere szabályos kúp formájú; fiatal korban sűrű, tömött; később lazább szerkezetű. Különlegessége, hogy fényigényes pikkelylevelei függőleges síkba rendeződnek. A hideg beálltával, télen a levelei kissé megbarnulnak, de ez ne adjon ijedelemre okot, tavasszal újra üde zölddé változnak. Tobozvirágai a hajtáscsúcsokon nyílnak, szarvacskás toboztermései hamvas-kék színűek, később megfásodnak és szétnyílnak.
Rendkívül jól tűri a szélsőséges időjárási viszonyokat.
Remek növény, igazi túlélő:
- a szárazságot, még a hosszabbakat is
- az erős napsugárzást
- a magas hőmérsékletet (+40 fok)
- erős fagyokat (- 20 fok) jól bírja
- talajjal szemben sem válogatós, a meszet is tűri
- kártevőknek; betegségeknek, mint a didimaszcellás pikkelylevél barnulás és a kabatinás hajtás-, ágpusztulás gombabetegségeinek is ellenáll.
Természetesen a gondozást - öntözést, tápanyag-utánpótlást - különösképp fiatal korban meghálálja.
Legszebben tápanyagban gazdag, laza, jó vízelvezetésű talajban fejlődik legszebben. Az enyhén savanyú, vagy semleges talajt preferálja.
Mutatós szoliternövény, de leginkább sövényként ültetve akár metszve, vagy metszetlenül is megállja a helyét. Egyébként a metszést remekül viseli, minél többször vágják, annál jobban sűrűsödik.